Ki a fogyasztó?

Hogy ki a fogyasztó, azt a jogszabályok határozzák meg.

A legismertebb definíciót a Polgári Törvénykönyv tartalmazza. A Polgári Törvénykönyv (vagy röviden: Ptk.) szerint a fogyasztó a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy. A definíció egyik fele szerint csak a természetes személyek, tehát az emberek minősülnek fogyasztónak, a vállalkozások, jogi személyek, illetve szervezetek pedig nem. A meghatározás másik része szerint a természetes személy is csak akkor lehet fogyasztó, ha magánügyben jár el, nem pedig a keresőtevékenységével, egyéni vállalkozásával kapcsolatban.

Nézzünk néhány gyakorlati példát:

Ha egy mikrohullámú sütőt vásárlunk otthonunkba és számlát a saját nevünkre kérjük, vagy egyáltalán nem kérünk, úgy fogyasztók vagyunk.
Ha egyéni vállalkozók vagyunk, és egyéni vállalkozásunk nevére kérünk számlát, úgy nem leszünk fogyasztók.

Ha mi egy jogi személy, például korlátolt felelősségű társaság keretében végzünk megbízásos alapon ácsmunkákat, vagy termékeket horgolunk, melyeket utóbb értékesítünk, akkor ugyanannak a mikrohullámú sütőnek a vállalkozás nevében történő megvásárlása – hiába nem tartozik szorosan az üzleti tevékenységünkhöz – már nem fogyasztói szerződés lesz.

De miért fontos az, hogy végül fogyasztók vagyunk-e vagy sem?

Mint a legtöbb esetben, a jogi fogalmaknak nem önmagukban van jelentősége, hanem abban az értelemben, hogy annak milyen (jogi) következményei vannak, illetve milyen eltérő (azaz kedvezőbb, vagy szigorúbb) szabályok vonatkoznak ránk, illetve a velünk szerződő személyekre.

A Ptk. külön nevesíti a fogyasztókkal kötött szerződéseket az egyes szerződéstípusok szabályozásánál. Így speciális szabályok vonatkoznak a fogyasztói zálogszerződésre, fogyasztói adásvételre, utazási szerződésre, kezességre, biztosítási szerződésre. Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződések esetén szigorúbb szabályokat kell alkalmazni a vállalkozás által használt általános szerződési feltételekre. A fogyasztók jogait szabályozó rendelkezésektől jellemzően kifejezetten tilos eltérni, tehát arra nem terjed ki a felek szerződési szabadsága.

Tilos például eltérni fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben a Ptk. kellékszavatosságra és a jótállásra vonatkozó rendelkezéseitől a fogyasztó hátrányára.

Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetén az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a teljesítést követő hat hónapon belül a fogyasztó által felismert hiba már a teljesítés időpontjában is fennállt. Ez azt jelenti, hogy nem nekünk kell bizonyítani, hogy hibás terméket vettünk, hanem a vállalkozásnak kell bizonyítania azt, hogy a termék nem volt hibás.

A szavatosság körében, az általános együttműködési kötelezettségre is figyelemmel, a vásárló a hiba felfedezése után késedelem nélkül köteles a hibát a vállalkozással közölni, de fogyasztói szerződés esetén a hiba felfedezésétől számított két hónapon belül közölt hibát késedelem nélkül közöltnek kell tekinteni.

Számtalan további szabályt tárgyal még a törvény, ezek egyenkénti ismertetése azonban meghaladja jelen cikk kereteit.

Más jogszabályok is tartalmaznak még meghatározást a fogyasztóra, ilyen a hitelintézetekről szóló törvény, mely szerint – a Ptk.-hoz hasonlatos módon – fogyasztó az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy. Ez a fogalom, illetve ez a törvény a banki szerződések vonatkozásában bír jelentőséggel, tehát számlaszerződések, hitel- és kölcsönszerződések esetén.

Bővebb fogalmat találunk azonban a fogyasztóvédelmi törvényben. A fogyasztóvédelmi törvény hosszú sorokba tömött meghatározását az egyszerűség kedvéért három külön pontban mutatjuk be.

Először is fogyasztó az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy, aki árut vesz, rendel, kap, használ, igénybe vesz vagy az áruval kapcsolatos kereskedelmi kommunikáció, ajánlat címzettje. E körben fontos rögzíteni, hogy a fogyasztóvédelmi törvény szóhasználatában a szolgáltatás is árunak minősül.
A „klasszikus” fogyasztói fogalomba beférő természetes személyek mellett a békéltető testületre vonatkozó szabályok alkalmazásában fogyasztónak minősül a fentieken túlmenően – amennyiben az eljárást nem a vállalkozás, hanem a fogyasztó indítja – az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységi körén kívül eső célok érdekében eljáró, külön törvény szerinti civil szervezet, egyházi jogi személy, társasház, lakásszövetkezet, mikro-, kis- és középvállalkozás is, amely árut vesz, rendel, kap, használ, igénybe vesz vagy az áruval kapcsolatos kereskedelmi kommunikáció, ajánlat címzettje. Azt láthatjuk tehát, hogy az előző cikkünkben körüljárt békéltető testületi eljárást akár egy egyesület vagy társasház is megindíthatja, sőt, akár egy kisvállalkozás is, ha a problémás szerződést a gazdasági tevékenysége körén kívül eső célok érdekben kötötte. Adott esetben tehát a társasház, ahol lakunk, nem fogyasztó a Ptk. szerint, tehát például nem kedvez számára hibás teljesítési vélelem, ugyanakkor jogosult békéltető testületi eljárást indítani, és így peren kívüli, gyorsított eljárásban is megállapodásra juthat a vállalkozással.
Egy szűk, európai uniós jogon alapuló körben, tehát kizárólag a belső piacon belül a vevő állampolgársága, lakóhelye vagy letelepedési helye alapján történő indokolatlan területi alapú tartalomkorlátozással és a megkülönböztetés egyéb formáival szembeni fellépésről, szóló 2018/302 európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazásában fogyasztónak minősül a fentieken túlmenően rendelet szerint vevőnek minősülő vállalkozás is. A rendelet szerint vevőnek minősül az a vállalkozás, amely valamely tagállamban letelepedési hellyel rendelkezik, és az Unión belül kizárólag végfelhasználás céljából vásárol árut vagy vesz igénybe szolgáltatást, vagy ilyen szándékkal jár el. Ez egy szűk körben alkalmazandó speciális jogszabály, tehát egyelőre ne csillanjon fel a szemünk, a legtöbb esetben kisvállalkozásunk továbbra sem élvezheti a fogyasztók számára rendelt előnyöket.

A jelen cikkben hivatkozott definíciók nem teljeskörűek, számos más ágazati jogszabály is tartalmaz definíciókat, vagy releváns szabályokat. A „ki a fogyasztó” kérdés egy visszatérő téma mind az olvasók, mind a szakmabeliek részéről, de azt fontos látni, hogy mindig a konkrét ügyre vonatkozóan tudjuk és kell eldönteni, hogy mi vonatkozik ránk, és milyen lehetőségeink vannak. Ezért mindig az az első tisztázandó kérdés, hogy mi a valódi problémánk, és mi a valódi igényünk. Ha ezt tudjuk, akkor tudunk a megoldás felé lépéseket tenni. Éppen ezért, azt tanácsolom minden kedves olvasónak, hogy nyugodtan alkalmazzák támpontként akár ezt, akár más bejegyzéseket, de ha konkrét tényállás mellett maradnak megválaszolatlan kérdéseik, kérjék szakértő segítségét.

szerző: Wentzel Tamás Árpád ügyvéd

Amennyiben a témával vagy egyéb jogkérdéssel kapcsolatosan további jogi segítségre van szüksége, úgy Irodánk készséggel áll szíves rendelkezésére az alábbi elérhetőségek bármelyikén.

Hegedüs és Társai Ügyvédi Iroda

székhely: 1023 Budapest, Rómer Flóris utca 55. 2/2.

dr. Szegeda Miklós ügyvéd

telefonos elérhetőség: +36 70 428 8807

e-mail cím: szegedamiklos@hegedusestarsai.com

A képek forrása a cikkben: DepositPhotos

Nappali mód

Kommentek

Komment küldése

Valami többet keresel?

Lépj be zárt Facebook csoportunkba további akciókért és hasznos infókért.